Zűrös csajszi, rögös útjai...

Sokan kérdezitek mostanában mi bajom van. Most mindent kizúdítok magamból...
Nemrég összeköltöztünk. Ami nekem azért azzal jár, hogy itt vagyok egy új városban, életemben nem jártam itt. Nincsenek ismerőseim, barátaim, nem ismerem mi hol van és teljes káosz akár hova akarok menni, mert mindent előre át kell néznem merre menjek, hogy odataláljak.
Aztán elvesztettem valakit, akit mind a ketten már a szívünkhöz láncoltunk. Engem nagyon megviselt, de a páromat szinte nem is érdekelte, ez enyhén szólva nagyon rosszul esett. 
Lassan itt az évfordulója egy olyan embernek, aki már 10 éve nem lehet mellettünk. Nem kértem sokat, csak annyit, hogy hagy látogathassam meg, nincs is messze. De ez sem jön össze. Miért nem? Mert fontos nekem. Helyesbítek, ez Nekem fontos "csak".
Kisfiúnk bölcsis lett, ami azzal jár, hogy jönnek ki majd környezettanulmányra. Ki kellene takarítani. De persze mindent csináljak egyedül... Ki kellene takarítani, el kellene pakolni, vasalni, lemosni a szekrényeket, az ajtókat mindent. Felmosni, porszívózni, erkélyt befejezni, szekrényt feltenni a falra és még sorolhatnám... erre...
Menjünk rokonokhoz. Múlt héten voltunk a szüleimnél, kemény két órát. Összepakoltunk és jöttünk is. Nem tudtam leülni nyugodtan megbeszélni senkivel semmit. Hiányoznak, de ezt nem vette figyelembe, amikor elindultunk. Jöhettünk volna később is vagy másnap, de nem nekünk 2 óra múlva jönni kellett... Most menjünk a szüleihez. Bemutat engem, a picit, bejelentjük hivatalosan is amit kell. Kezd elegem lenni.
Holnap délután (munka után rögtön) akar indulni. este 8-9 körül érnénk oda. Látszik, hogy nem tudja mivel jár egy gyerek. Új hely, hosszú utazás, ismeretlen emberek, mindez akkor amikor már aludni szokott kész káosz lesz. Hiszti és nyűgösség egész hétvégén a gyerek részéről is és az én részemről is. Vasárnap akar hazajönni, ami azt jelenti, hogy ha még reggel indulnánk akkor is csak dél körül érnénk haza. És akkor pakoljunk még el és álljak neki takarítani, ő meg majd nemigen csinál semmit...
Kezd tényleg nagyon elegem lenni. Nem az a bajom, hogy menni akar, hanem az hogy ennyi időre ilyenkor, most, amikor lenne itthon is mit csinálni. Kész elegem van. Ha annyira nyavalygás van, hogy miért nem mutatott még be akkor ide lehet fáradni. Nem fogok a 25 fokos melegben egy két éves gyerekkel három órát utazni. Ki van zárva...