Zűrös csajszi, rögös útjai...

ágyban párnák közt hallni meg...

Az hogy a káosz teljesen Úrrá lett rajtam nem fejezi ki mit érzek. Hétfő este kiborultam, hogy a gyerek kiborult, este teljesen kikeltem magamból, ha nincs ott a párom akkor végzetes baj történik. Akkor sikerült egy kicsit egykét nap múlva lenyugodnom. de megint elkapott a gépszíj. Ma megint megtörtént, ekkor a szomszéd kislány kiabálása törte meg a csendett és zökkentett vissza a valóságba. Nem sok hiányzott. Lenyugodtak a kedélyek, hosszas együttes sírás után Norci kapott egy kis nugtatót, látván, hogy megrémült és kiborult majd jobban lett, nekem az segített hogy szinte fél óránként hivtam valakit hogy saját magam felügyelett alatt tartsam. Őszíntén megmondom. Félek. Féltem magamtól másokat, főleg a kicsit. Anyunak mondtam, hogy mi jár mostanában a fejemben, csak annyit mondott fel a fejjel, kitartás, de nem is akarom őt ezzel terhelni, belerokkanna. 
A párom egy mintaférj. Szeret és gondoskodik rólunk. Norcival éjszakázik, amiért roppant hálás vagyok, mert megmondom őszíntén nem merek vele egyedül maradni. Ma közölte, hogy a holnapi napot már nem bírja, de viszont én meg nem merem mert csak egy dolog jár a fejemben. Mindenkinek jobb lenne úgy. Nélkülem és a kicsi nélkül. Már csak a mikor és a hogyan a kérdéses... Félek, s féltem a gyermekünk.
Istenem, kérlek segíts most meg!