Zűrös csajszi, rögös útjai...

Valahogy elegem van mindenből! Annyi, de annyi rossz után, ami ért végre jön egy kis nyugalom, csendesség, egy kis jó, de mindig van valami aminek tönkre kell ezt tennie...
Szeretem, imádom meghalnék érte, de valamiért mégsem tudok benne felhőtlenül bízni. Nem kételkedem az érzelmeiben mert őszinték. Bennem van a hiba. Talán bennem. Annyi rosszat kaptam az elmúlt három évben, az önbecsülésem annyira porrá zúzták, hogy az már rettenetes. Egyszerűen nem tudok benne megbízni. Volt 1-2 hét, amikor minden olyan szép volt idilli. Aztán egy félreértés majd egy másik teljesen szétzúzta ezt az összhangot. Elkapott a kétségbeesés a magány és újra felhúztam életem falait. Elsőre úgy tűnik nyitott vagyok, sok mindent elmondok, mert így érzem magam jól. Valószínű azért mert nincs kinek elmondanom, elfogytak körülöttem az emberek. 3 éve otthagytam a barátokat, megszűnt a net kapcsolatom és a sim kártyám is eltörte, így minden kapcsolatom a külvilággal semmissé lett. A lakásból maximum a boltig tudtam menni, de azt is kizárólag vele. 2 évig tűrtem, aztán véget vetettem ennek. Lelkileg könnyű volt, felüdülés, megkönnyebbülés. De fizikailag sajnos volt hogy én húztam a rövidebbet. Két éve be vagyok ismét zárva, bár azóta ismét van net. Szüleim szerint egy anyának csak és kizárólag otthon a helye a gyerek mellet vagy ha a gyerek bölcsődés akkor dolgoznia kell. A probléma hogy a gyereket teljesen ellentétesen nevelik. Én valamit szeretnék valahogy nevelni (pl. asztalnál vagy legalább egy helyben egyen)erre ők  rákontráznak hogy anno mi sem csináltuk így vagy úgy. Igen ám, csak hogy mi nem voltunk bölcsődések, voltak testvéreink akiktől azért tanul az ember és akkor teljesen más volt a légkör. Arról nem is beszélve, hogy nekünk nem voltak viselkedési problémáink. . .
Annyira elegem van már mindenből. Vannak, voltak tervek. Gyerek bölcsi, ez összejött csak a gond hogy valamit benn megszokjon azt elsőnek itthon kell megszoknia. Lásd evés, verekedés, alvás egyebek. Ha beszokott volna (2 hónapig hiába próbálkoztunk) akkor jöhetne a munka. De úgy hogy egyedül vállaljam az utiköltséget, a teljes kiadást meg mindent munka nélkül nem ment. Így mostmár nem jár böclsibe és ott vagyunk ahol a part szakad.
Ha minden összejött volna akkor lenne munkám pesten és nyáron költözhetnék is, de így nem tudom, nem tudom, hogy mi lesz. Teljesen elegem van már a szüleimből. mindenbe beleszólnak, semmi sem jó ahogy én csinálom és ami a legrosszabb, hogy a gyereket teljesen ellentétesen nevelik, nagyon nehéz lesz később a helyes útra visszaterelni.