Fáradt vagyok. Dühös, ingerült, feszült. Besegít már a párom a házimunkába, ami nagyon jól esik, nem csak megkönnyíti a dolgomat ezzel, de lelkileg is nagyon jól esik, hogy fontos neki otthonunk tisztasága, a közeg melyben élünk. Bár lehet nem sokáig. Sz@rban vagyunk, qrva nagy sz@rban. De ezt már mondtam. Lenne egy "munka", amivel össze lehetne talán szedni ezt a pénzt, bár nem fűzök hozzá szinte semmi reményt. Túl sok pénzt ígér túl rövid idő alatt, bár megvan azért az ára... Muszáj, kell a pénz.
Kisfiam beszokott a bölcsibe, azzal hála nincs gond, mintha meg akarná könnyíteni, amúgy is nehéz életünket. Szeretem, imádom, nem tudom mi lenne velem ha elveszteném, pláne a saját hibámból. Mert ez a saját hibám, hogy ilyen helyzetbe kerültünk.
Hétköznap benn van, azzal nincs gond, hazajön délután azzal kezdi, hogy enni kér és ezt estig még párszor eljátsza, nagyon jó étvágya van szerencsére. Bár a lehető legrosszabbkor jött rá az evési hullám. :S Majd lesz valami, dolgozunk az ügyön.
Ez van
2011.05.27. 19:41
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lalona.blog.hu/api/trackback/id/tr442937374
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.