Zűrös csajszi, rögös útjai...

Tudom, hogy hull a nap, örömök szállanak,
kedves fők hullanak, sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz mindegyre elereszt,
mindennap vereség, mindennap új kereszt.
Szem mögött szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj – Nem maradsz egyedül.
Ködödben csillag ég, gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek  nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat, elszánt és bús-szelid
vers-lelkek, viharos, vadkorban tetteid.
S szűkülő kör mögött, halkuló ház körül,
mélyülő bú felett hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian, árvák és elesők,
szépséget szomjazók, kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad, zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág vigyázza lelkedet.
Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő:
maholnap aszú ág, szélvert és remegő.
Mentésre ingatag, tartásnak nem elég –
síkon át, hegyen át kinyujtom tefeléd.
Örömök szállanak, kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak, estébe hull a nap.
Szem mögött szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj: lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.