Zűrös csajszi, rögös útjai...

A kötődésnek a kezdeti formája az azonosulásra épül. Ezt hívják a kémiában abszorpciós kötésnek. Abszorpciós kötése van például a higanynak. Nyilván láttuk már, amint két higanycsepp összecuppan – bár az EU betiltotta még a hőmérőben is, mert mérgező, nyilván az emberi kapcsolatokban pláne –, és összeolvad, hiszen teljesen azonosak, csak a felszínük lesz nagyobb. A probléma ezzel az, hogy ha leesik, akkor azonnal szertegurul, tehát nem elég stabil. Azt a fajta kötődést, ami egy férfi és egy nő egészséges szövetsége – vagyis különbözőek vagyunk, fújjuk egymásnak a passzát szelet, mintázatot alkotunk –, a kémia úgy hívja, hogy kovalens kötés. A kovalens kötés azt jelenti, hogy mind a két elem megőrzi a saját arculatát, csak csatlakoznak egymáshoz, és ettől létrejön valami más, valami új. Ettől azonban még képesek szétválni, s ekkor mindegyik visszanyeri a maga eredeti minőségét, és akár létrehozhat egy másik kötést valahol máshol. Például a munkahelyén, a barátaival, a gyerekével, a szüleivel – és így tovább.