Zűrös csajszi, rögös útjai...

Telik az a bizonyos pohár, nem is kicsit. Kezd ismét nagyon elegem lenni mindenből. Főleg az itthoni légkörből. Miért is? Napok óta takarítok, mindegyik után folyamatosan elpakolok, 4 napig folyamatosan mostam és még mindig van, mindig mindent nekem kell megcsinálnom és még sorolhatnám. Kezd nagyon elegem lenni. Hogy néz ki egy családi nap (számomra)?
A szülők felkelnek, kávé, reggelikészítés majd együtt reggeli és indulás ki-ki a maga dolgára.
Munka vagy otthoni teendők, amíg a család aprajai távol vannak.
Majd valaki hazahozza az apró népet, ebéd vagy uzsonna, együtt.
Délután azért foglalkozás a csemetével, közös játékok, játszótér, séták.
Este közös vacsi, fürdés, esti mese, alvás.
És igen, ilyenkor lehetne egy 1-2 órás időt meghatározni hogy nah, igen gépezés és majd mindenki ágyba amikor megy, de azért már éjfél felé jó lenne.
És hogy néz ki nálunk?
Reggel felkelek, kávé a páromnak általában, gyereket ellátom.                       
Ha épp tekintettel van rám akkor elviszi a bölcsibe (20 fok felett már szédülök, rosszul vagyok, ha nem muszáj akkor nem szeretnék kimenni ilyen melegbe).
Hazajön, gép elé be. Közben mosok, takarítok, mosogatok épp ami jön.
Gyerek elé vissza, szintén éppen ki...
Majd egész estig a gyerek nyúz, játszana stb. Én próbálok haladni ő próbál a gép előtt lenni. Estére kimerülök, idegileg.
A gyerek alszik, jön a "kötelező" házastársi élet. Majd hullaként zuhanok az ágyba. Vagyis zuhannék ha a fiam nem kelne annyiszor fel este...
Ilyenkor legalább jól esne ha néha ő is felkelne hozzá. Megpróbálná visszaaltatni, nemcsak beülne mellé a fotelba és nézné hogy hisztizik, vagy lefogná, mintha nem látta volna már hogy hogyan altatom el.
Szóval hiányzik a sok séta a kirándulás, az hogy én is kimozdulhassak, vagy legalább emberszámba vegyen.
Kezd nagyon elegem lenni belőle, hogy a gyereket is elhanyagolja és a kapcsolatunkat is. Elegem van abból is hogy csak akkor talál meg ha bújni akar vagy épp kívánós.
Nem egy plüssállat vagyok és a gyerek sem egy tárgy. Ennek köszönhetően és is feszültebb idegesebb vagyok és szegény gyerek járja meg... Minek akart minket ha nem tudja felfogni a súlyát a dolognak? Ha ez nem változik akkor ez fog a kapcsolatunkra menni nem más...