Zűrös csajszi, rögös útjai...

Nüsz vagyok. Napok óta. Lejöttünk Kaposvárra munkát, lakást intézni, elvileg ma megyünk haaza. Nagyon semmihez nincs kedvem, semmi nem jött össze. Tegnap elhagytuk a párom szimatszatyrát, benne a tárca, mobil, minden. Szóval nem a mi hetünk ez. 
Annyira rossz a hangulatom is. Megint egy plüssmacinak érzem magam, amit csak ölelgetni lehet és ennyi. Én is vágyom egy kis szeretetre. Bókokra, cirógatásra. Tudom, hogy nem érti a célzásokat, de hogy ennyire azt nem hiszem el... Tipikus férfi, két dolgot vesz észre, de az már nem esik le neki, hogy nő vagyok, gyengédségre, vágynék. Nem, ha gyengédség akkor szex nem tudja különválasztani. Próbáltam rávenni, hogy olvassa el a Tao-t, de nem. Nincs mit tenni, majd talán, remélem, észre veszi magát. Csak én sem leszek örökké ilyen türelmes, mert egy idő múlva megunja az ember, hogy szinte csak ő ad gyengédséget és érzelmet, mert ha közlöm mi bajom akkor ő a mártír és szintén csak bújás, szipogás van.  Könyörgöm, felnőtt emberek vagyunk, miért nem lehet úgy viselkedni, egyikőnk sem gyerek már, hogy tanítani kelljen...