Fájdalom, fáradtság, düh. Elenyészés, kár, szenvedés. Magány, szomorúság, irgalom. Ezek a szavak - s nem véletlenül külön mondatokban -, melyek jellemeznek most engem. Szerdán lejött a kedvesem, váratlanul, őszintén. Szeretem, imádom, mint mindig. Vasárnap van. holnap megy(ünk?) haza(?). Fáradt vagyok. Ma utánaszámoltam valaminek. Nem kellett volna. Szeretnék egy kis magányt, egyedüllétet. Mindezt tetőzi, hogy egész héten cirkuszoltak a szüleim, ma pedig kaptam egy olyan bejelentést aminek egyáltalán nem örülök. Szeretnék egy kis egyedüllétet, magányt, egy kicsit kikapcsolódni. Fáradt vagyok, elfáradtam lelkileg. annyira nem karom ezt az egészet. De itt van a kisfiúnk, aki miatt érdemes és kell is küzdeni és a kedvesem is mellettem van, akit nem hagyhatok egyedül. Pedig annyira, de annyira feladnám...
Magányos lélek
2011.04.03. 22:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lalona.blog.hu/api/trackback/id/tr532797424
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.